2010. május 31., hétfő

Bazsalikomos eperlekvár lúzereknek

Balek voltam a piacon. Néztem, milyen szép epret árul a néni, egészségeset, aprószeműt, kértem is másfél kilót, nem volt gyanús, hogy azt a másik ládából szedi, rögtön bele is rakja szatyorba... Otthon meg az agyvérzés kerülgetett a másfél kiló epermassza fölött.
Szitkozódva átválogattam, a még fogyasztható darabokat különraktam, aztán ott topogtam a fél adag massza fölött, mégis mit csináljak??? Kidobni nincs szívem (azzal megvárom, míg meg is penészedik), turmixnak rengeteg, sütni nincs kedvem.
Lekvár, hasított belém a felismerés! Nyomott eprek lábosba bele, kicsi lángon főzni kezdtem, elég hamar leve lett, kicsit szétnyomkodtam, főzdögéltem, amikor már eléggé szétfőtt, nyomtam bele valamennyi cukrot, nem sokat, mert nálunk a savanykás lekvár a menő.
Kóstoltam. Fanyalogtam. Kéne bele valami balhé. Tanácstalan, lusta és kreativitástól mentes voltam. Nem jutott az eszembe semmi. Kínomban kimentem a kertbe, és levettem két óriási levél bazsalikomot, és beledobtam a lekvárba, ami alatt már elzártam a tűzhelyet. Megkevertem, és egy percig állni hagytam, aztán a leveleket kidobtam, lekvárt üvegbe tettem, elégedetten hátradőltem.

Lett belőle egy (igen, 1:) 3,5 decis üveg lekvár, szerintem csak igen vájtnyelvűek szúrnák ki benne a bazsalikomot, persze ha tudjuk, az más, én mindenesetre nagyon elégedett vagyok vele.
Eper+bazsalikom jóóóó.

2010. május 30., vasárnap

Paradicsomos bulgur

Ez is egy olyan étel volt, ami 5 nap alatt 3 féle módon készült, először nagyszemű bulgurból, mert a kedvenc török boltosom azt mondta, hogy ez való salátákhoz inkább, utána ez elfogyott, kisszemű bulgurral pótoltam, ami a fiúk szerint jobb eredményt hozott, majd az utolsó adag kuszkuszból készült, ami ugyanolyan jó alapanyagnak bizonyult. Ezt csak azért írom le, hogy nem kell mindenhez egy receptben szó szerint makacsan ragaszkodni, kedvünk szerint bátran kisérletezzünk az alapanyagokkal, fűszerekkel. Ezek után a mi verziónk, ami a már sokat emlegetett francia marokkói szakácskönyvem alapján készült:


250g bulgur
2 e.k paradicsompüré, én ragaszkodom az aranyfácánhoz
5 e.k extraszűz olívaolaj
1 citrom leve
1/2 kk. pirospaprika
2 paprika (piros vagy zöld) apróra összevágva
1 jó nagy csokor petrezselyem apróra összevágva
3 mentaszár levelei apróra összevágva
6 újhagyma apróra összevágva
2 nagy, érett paradicsom apróra felkockázva


1. A bulgurt egy nagy tálban öntsük fel forrásban lévő vízzel, hogy ellepje, és kb egy ujjal legyen több, mint a bulgur.
2. Fedjük le, és 20 percig hagyjuk állni, míg megdagad.
3. Adjuk hozzá a paradicsompürét, olívaolajat, citromlét, sót, pirospaprikát, keverjük össze. Ezt megtehetjük előre is, akár egy nappal.
4. Tálaláskor adjuk hozzá az összes többi friss zöldség hozzávalót éa keverjük össze.

A zöldségarányokra sem esküszöm meg, hogy mindig pontosan mértük, a lényeg, hogy nagyon sok zöld kerüljön bele.









2010. május 22., szombat

Krémes, krémes, krémes

Amikor István mondta, hogy legyen krémes az egyik sütink, nagyon megörültem, mert az egyik kedvencem - egyetemistaként az egyik barátnőmmel egyszer egy tepsit ettünk meg ketten az anyuéból. De akkor még nem tudtam, hogy mennyire extra jó döntés volt, ilyen krémest még nem is ettem soha! Már előre gondolva rátok, végig dokumentáltam a folyamatot, amit most megosztok veletek és innentől ti is lehettek barátok előtt varázslók. Mi kell hozzá:

A tésztához
10 dkg vaj
1 doboz tante fanny réteslap
barna cukor

A vaníliakrémhez
0,5l tejszín
8 tojás
150 g porcukor
1 rúd vanília
4 lapzselatin
csipet só
Gyümülcsszószhoz piros savanykás gyümölcs, cukor

A tészta készítése

1. Barnított vajat készítünk: feltesszük egy vastag falú edényben a vajat forralni, és hagyjuk magában forralódni kevergetés nélkül addig, amíg aranybarna, sötétebb karamellszínű nem lesz. Ekkor egy kanállal leszedjük a tetejéről a habot, és óvatosan a tiszta vajat kiöntjük egy edénybe úgy, hogy a lábos alján maradt kicsapódott savó, és egyéb dolgocskák ne kerüljenek bele, hanem a lábosban maradjanak. Ezzel ez kész, egy ecsetet teszünk bele, ha kihűlt.
2. A sütőt 200 fokra fűtjük fel.
3. A kiterített réteslapokat egyenként 3x3 részre (egy réteslapból 9 kockát) vágjuk. Egy sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk őket, majd megkenjük barnított vajjal és megszórjuk barna cukorral. A végén az egészet leborítjuk egy másik sütőpapírral.



4. 200 fokos sütőben pár perc alatt arnybarnára sütjük a lapokat, közben a cukor a barnított vajon kamellizálódik és ropogóssá válik. Ne menjünk közben sehova, különben kuka lesz egy tepsink, túl gyorsan kész!

5. Így folytatjuk az összes réteslappal, amíg kész nem vagyunk

A vaníliakrém készítése

1. Vízgőz fölött egy edényben sűrűre főzünk 2,5 dl tejszínt, 6 tojás sárgáját + 2 egész tojást a 150 g porcukrot és az egy rúd vaníliát, amit kettévágtunk, magjait kikapartuk és az egész rudat is beletettük a krémbe. Közben habverővel folyamatosan keverjük. Amikor elég sűrű, levesszük a tűzről és kihűtjük.
2. A 4 lapzselatint beáztatjuk vízbe.
3. A krémbe keverjük a kinyomkodott zselatint és egy csipet sót, majd 4-5 fokra fridzsiderben kihűtjük a krémet (vaníliarudat kidobjuk belőle).
4. Felverjük habnak a maradék 2,5 dl tejszínt.
5. A lehűlt krémhez keverjük a tejszínhabot, majd megint mehet a fridzsiderbe a kész krém.
6. Összeállítjuk a krémest: 2 ropogós réteslap, rá 2 kanál krém, megint 2 réteslap, megint krém. Két egész réteg tetejére krém kerüljön.

Az egészhez illik piros bogyós gyümölcsből gyümölcsszósz is.

Sok sikert a kísérletezéshez és krémesgyártáshoz!







2010. május 19., szerda

Akárhány az egyben: menta-citromfű-bodza-bármiital

Mi először mentával csináltuk, de mivel citromfűben még erősebb a termésünk, azzal is elkészítettük, és láss csodát: ISTENI! Ami kell hozzá, az egy 5 literes befőttesüveg és valami, amit tudunk szedni a környékünkön, vagy piacon venni. Bodzát csak erdőszélen, vagy nem forgalmas út mellett szedjünk, különben egy kis ólmot is veszünk magunkhoz.


Egyéb:

1 citrom
0,5 doboz citrompótló vagy citromsav
víz, amekkora a befőttesüvegünk (5l)
30 dkg cukor
sok menta


1. A vizet a cukorral felforralom
2. A citromot felkarikázom és a befőttesüvegbe teszem a megmosott mentaágakkal és a citrompótlóval együtt.
3. Ráöntöm a forró cukros vizet, letakarom, és várok egy napot.
4. Jól behűtöm, és citromkarikával, jégkockával megiszom.

2010. május 18., kedd

Marinált sült paprika akár fetával is

A facebookon említett üzemzavar miatt most egy rövidebb bejegyzést választottam a listámról, Dorkáék múlt heti kedvencét, a marinált sült paprikát.

Ehhez vegyünk minimum 4-5 de inkább több vastag húsú kaliforniai paprikát, higyjétek el, nem lesz sok egyrészt, mert összeesik - másrészt, mert bazi jó - végül meg azért, mert ha egyszer már sütünk paprikát, süssünk többet, úgyis eláll sokáig.

1. Izzítsuk be a sütőt min. 220 fokra majd tegyük be a paprikákat egy alufóliával bélelt tepsin sülni-akár grillezni is lehet őket.
2. Forgassuk őket sülés közben, hogy minden oldala rendesen megsüljön, fekete legyen a héja. Ne izguljunk, a héját leszedjük majd.
3. Ha kész, vegyük ki a forró paprikákat egyenesen egy nejlonzacskóba (furcsa, de még soha nem olvadt meg a zacskóm, pedig féltem tőle) és rögtön kössük be a zacskó száját légmentesen.
4. Ha kihűltek bent a paprikák, nyissuk ki a zacskót, a paprikák héja most könnyen le fog jönni. Hámozzuk meg őket és szedjük ki a magjukat. Eközben már maguktól cikkekre fognak szétesni.
5. Tegyük őket egy tálba, először sózzuk meg őket, vékonyra szeletelt fokhagyamát szórjunk rájuk, egy pici fehérborecettel locsoljuk meg, majd jöhet az extra szűz olívaolaj annyi, hogy fedje el az egymásra rakott paprikákat.
6. Szerintünk illett az édes paprikákhoz a sós feta és a petrezselyem, de akár magában fehér kenyérrel is isteni.

2010. május 11., kedd

Ami a kamrában van tésztasaláta

Egy másik slágerünk receptje következik Péter kedvéért. Nagy előnye, hogy egyszerűbb, és gyorsabban kész, mint a spenótmártás. Amikor kitaláltam ezt a salátát a menübe, István akkortájt került hozzánk még csak kóstolgattuk egymást. A papíron csak ez állt: spagettisaláta petrezselyemmel és zöldborsóval közelebbi utasítás nélkül és ebből született az, amit mindnyájan nagyon szerettünk. Egy ilyenfajta salátába belekerülhet minden, ami éppen otthon van, csak az alkotórészek ne üssék egymás ízét, a sok zöldfűszer pedig biztosan bármilyen egyveleget feldob. A miénkbe került:

spagetti,
zöldborsó,
kaliforniai paprika apróra kockázva,
olajbogyó apróra vágva,
sok petrezselyem aprítva,
talán bazsalikom is, de erre nem esküszöm meg
fokhagyma reszelve a vinaigrette-be
a tetejére parmezán zöldséghámozóval vékonyra szeletelve


1. A spagettit forró sós vízben megfőzzük, egy kicsit hamarabb leszűrjük, mint az utasítás írja, mert a szaftból is magába fog szívni, és attól még puhul.
2. Leszűrjük, kiterítjük egy tálcára, hogy gyorsan hűljön ki.
3. A zöldborsót forrásban lévő vízben puhára főzzük (a fagyasztottnak nem kell sok idő), majd leszűrjük, hűlni hagyjuk.
4. A vinaigrette-hez egy befőttesüvegbe öntünk pár e.k fehérborecetet, ez adja meg a saláta frissességét, sót, borsot, mehet egy pici porcukor is a savasság enyhítésére, majd jöhet a jó minőségű extraszűz olivaolaj és a fokhagyma. Az üveget jól becsavarom és mixer módjára turbófokozaton összerázom. Ettől lesz a saláta csúszós, nem száraz. Arányokat kóstolással lőjük be, de mindig sokkal több az olívaolaj, mint az ecet.
5. A borsót és minden mást, a zöldfűszereket is, apróra vágva egy tálba tesszük és összekeverjük a vinaigrette-tel.
6. Tetejére parmezánt rakunk.

2010. május 5., szerda

Az ígéret szép szó, ha megtartják...

Végre megszereztem Istvántól a spenótos gombócból a fantasztikusan selymes spenótmártás tuti receptjét, amit hozzám mérve elég szájbarágósan magyarázott, ami szerintem ebben az esetben jó. A gombócot már tudtam eddig is, de nem az volt itt a lényeg.

Gombóc:
1/2 kg áttört tehéntúró
10 dkg búzadara
2 tojás
25 dkg megtisztított spenót, lásd alább
só, bors

A spenót mosása, tisztítása: A spenót szárait leszedjük, majd teleengedjük a mosogatót vízzel, beledobjuk a spenótot, alaposan átforgatjuk, ilyenkor a homok - mivel nehezebb a víznél - leül a mosogató aljára. A spenótot kivesszük a mosogatóból, leengedjük a koszos vizet, és még 2x megismételjük a fentieket. Majd kivesszük, lecsöpögtetjük.

1. A túrógombóchoz összekeverjük a hozzávalókat a spenóton kívül. Amíg a tészta pihen, a megmosott spenótot 1 e.k olajon mindössze annyi ideig pirítjuk, amíg összeesik, sózzuk, borsozzuk, majd hozzákeverjük a túrógombóchoz. A masszát érdemes legalább fél órát pihentetni, hogy a búzadara megduzzadjon benne.
2.Nedves kézzel pingponglabdányi gombócokat formálunk a masszából, majd forrásban lévő vízben megfőzzük. Miután a víz tetejére jöttek, csökkenthetjük a lángot, és még kb 5-8 percig kell főzni.

Spenótmártás:

1 kg fent leírt módon mosott, tisztított spenót.
15 dkg vaj
4 e.k liszt
7-8 dl tej
fokhagyma, só, bors

1. A spenótot forrásban lévő sós vízben 10 mp-ig blansírozzuk, majd leszűrjük.
2. A vajat megolvasztjuk, hogy buborékozzon, elkeverjük benne a lisztet, és még mielőtt a tejet belöntenénk a besamellhez sózzuk, borsozzuk és belereszeljük a fokhagymát (ízlés szerint). A tejet hozzáöntjük, először kevesbbet, azzal kiforraljuk, csomómentesre keverjük, majd ha forrt már egy ideig, az összes tejet hozzáöntjük. István azt mondja, jól ki kell forralni, hogy elmenjen a liszt íze. Ezt csak háziasszonyoknak írom, de én, ha nem tökéletes a besamell csomómentessége, rúdmixerrel segítek magamon. A besamellnek enyhén sűrűnek kell lennie.
3. Ebbe tesszük bele a leforrázott spenótot, de már nem főzzük vele, a spenót még higít a mártáson, ezt vegyük figyelembe. Aztán rúdmixerrel sokáig turmixoljuk, amíg minden rostossága eltűnik, és homogén lesz.
4. Ezután az egészet szitán átpasszírozzuk, és már készen is vagyunk!
Sajnos fotót nem csináltam róluk, de remélem emlékeztek rájuk, de azért még keresem tovább, hátha csak nam találom.

2010. május 2., vasárnap

Tzatziki

Ez egy régi adósságom, Nórának már 3 hete ígérem, hogy felteszem a receptet, de sajnos nem tudok egy fenékkel minimum 3 lovat megülni, hogy egy szép közmondással magyarázzam a bizonyítványt. Ráadásul nem is egy bonyolult dologról van szó, a titok nyitja, amitől a miénk jobb volt az övénél a facsarás és csöpögtetés.

Facsarni nem a joghurtot facsarjuk, hanem az uborkát, gondoltátok volna? Szóval az előkészületek:

1. konyharuhába öntjük a joghurtot és jó, ha egy éjszakát, de min. 2 órát csöpögtetjük, hogy a savó kifolyjon belőle, csak a finom, krémes joghurt maradjon, ami így sokkal kevésbé savanyú is. Én a következőképpen szoktam ezt a műveletet végrehajtani: beleborítom a joghurtot a konyharuhába, összefogom a széleit és egy műanyag zacskóösszefogó csipesszel batyuként összecsipeszelem az egészet, a lyukon egy fakanalat átbújtatok és az egészet egy magasabb lábosba lógatom a fakanálon, hogy a batyu ne érjen az aljáig, meg bele a kifolyó lébe.
2. uborkát kis reszelőn lereszelem picit várok, és amennyire bírom kifacsarom belőle az összes levet darabonként a markomban. István az én műveletemet nem ítélte elég alaposnak és valóban képes volt még facsarni belőle zöld lét, tehát férfi segítséget is igénybe vehetünk ehhez.
3. a lecsöpögtetett joghurtba sok fokhagymát reszelek, mehet bele egy kis tejföl is, só és fehér bors, majd a szárazra facsart uborka. Várunk 10 percet, majd utóízesítjük, ha kell.

Hát ennyi, miért is kellett erre ennyit várni?