Vannak olyan illatok, ízek, ételek, amelyek más és más emlékképeket hívnak elő az emberben. Azt hiszem, Proust rohadt mázlista volt. Nekem a gyermekkort nem egy finom sütemény, hanem az odaégett rántott hús szaga és a csomós csokipuding hívják elő. Istenem, anyám nem volt egy konyhatündér. Ami tehát Proustnak a madeleine az nekem a csomós puding. A lányokkal itt a Marson, úgy gondoltuk, az előbbit szívesebben kóstolnátok, minimum az irodalmi jelentősége miatt, meg azért is, mert hívő gasztronómusoknak illik szeretni ezt a süteményt.
A madeleine, mint egy úrinő, szép, előkelő, de semmiképpen sem hivalkodó. Pont jó egy csésze teához, vagy egy bögre kapucsínó mellé.
Ha elfáradtatok a munkában, gyereknevelésben, bármiben, és jól jönne egy kis lélekmelengető finomság ebéd és vacsora között, kóstoljátok meg ezt a sütit. Egyelőre, ezt kínáljuk nektek, de van gyümölcssaláta és hamarosan lesz majd minikuglóf is!
Ami Proust-nak a madeleine, az neked mi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése