2010. február 10., szerda

A rózsaszín szumótorta története

Úgy kezdődött, hogy kb 2 hónapja készültünk Lizka 4. szülinapjára, illetve annak is a zsúrjára. Viszonylag hamar kiderült, hogy egy zsúr nem zsúr, végül háromban megállapodtunk: 1. barátok nem oviból , 2. barátok oviból, 3. család. Ezzel meglennénk, jött a következő fejezet, a torták. Nálunk ez úgy van, hogy természetesen azonnal csokitortát kérnek marcipánfigurákkal, de én már nem dőlök be ennek, mert amikor bedőltem, és igazi csokitortát csináltam, mondjuk valamelyik Jamie Oliver durva csokitortáját, akkor egy szeletet sem ettek meg belőle, és ott álltunk torta nélkül. Tehát olyan kell, ami barna, de nem igazán csokiőrülteknek való 99%-os kakaótartalmú csokiból van. Az első zsúrt vettük is, mint akadályt, egy ilyesmi csokitorta és egy almás-narancsos túrótorta kíséretében, de jött az ovis zsúr a sok kiscsajjal.

Mivel a héten Dolce Vita karamelltortáját csináltuk a boltban, gondoltam rágyúrok, begyakorolom, ez lett az egyik torta, de amint kész lett, rájöttem, hogy ez nem gyerekbarát (bocs, Kriszta), tavaly nyáron Simon zsúrjára csináltam karamellfagyit, de csak az anyukák örömére, a gyerekeknek nem jött be a karamellíz, szerintem nem elég édes nekik. A fejemben megvolt, hogy epres legyen valami piskótatésztával, gondoltam ez nem fog gondot okozni. Kinéztem a Szakácsok Könyvéből A PISKÓTA receptet, nekiálltam. Kicsit furcsállottam, hogy egyben kellett a tojásokat mindenféle macerával felverni olyan keményre, mintha a tojások fehérjét külön vertem volna fel, az könyv szerint is min. 15-20 perc folyamatos verést jelent, de megcsináltam. Ezek után kiderült, hogy a nagy tortaformában már Dolce Vita tortája pihen, találtam két kisebbet, sebaj. Megsütöttem, és biztos én voltam a béna, de tiszta morzsálódó lett, nem olyan szépen összeálló, de akkor már nem volt mit tenni, egymásra raktam őket, míg a töltelék készült, és ekkor jött Simon, a megmentőm, hogy csináljunk emeletes tortát (eredetileg én két különt akartam). Az epres krém meg túl folyós lett, így lett a torta olyan, mint a képen. Mire épp elkenődtem volna, jött Kata, a mi mindenes segítőnk, hogy ez tök jól néz ki, és tudtam-e, hogy ez az új cukrásztrend, hogy szabálytalan formákat csinálnak direkt, csak nézzem meg a menő cukrászdákat, csak egy kis dísz kéne rá. Irány a Spar, onnan a csillagocskák, és már inkább büszkén vártam a vendégeket. Viszont nektek inkább a nagymamám csodatortapiskótáját írom le, ami a csokitorta alapja volt, mert szerintem sokkal jobb, mint a Szakácsok Könyvében lévő. Ebbe is bármilyen krémet lehet tölteni.

Hát ennyi a sztori, mostantól Simon júniusi zsúrjára készülünk, örülök, ha kisegítetek tortaötletekkel.

Csodatorta 28 cm-es kapcsos tortaformához:
4 tojás szétválasztva
25 dkg cukor
1 vaníliás cukor
20 dkg liszt
1 sütőpor
15 dkg darált dió
10 ek víz

1. 4 tojás sárgáját habosra keverni a 25 dkg cukorral és 1 vaníliás cukorral
2. Ezután egyenként hozzákeverni a 10 evőkanál vizet
3. Ezután belekeverni a lisztet, amibe a sütőport kevertük és a diót
4. Végül a 4 tojás keményre vert habját óvatosan
5. Kivajazzuk a tortaformát, az oldalát is
5. Légkeverős sütőben kb 160 fokon (vagy simában 180 fok) tűpróbáig aranybarnára sütjük.

Én csak félbevágtam, de olyan szép magas lett, hogy akár két emeletet is tölthettem volna bele.

Rózsaszín töltelék:
1 zacskó 400g-os (mirelit) eper
1 doboz kb 300 g-os mirelit ribizli
600 ml jéghideg habtejszín
1 tasak habfixáló
kb 3 dl tejföl
porcukor ízlés szerint (nem mértem)

1. A gyümölcsöket felolvasztva összeturmixolom, akár porcukorral is lehet
2. A habtejszínt porcukorral és a habfixálóval kemény habbá verem
3. Belekeverem a piros gyümölcsturmixot (ribizli azért jó bele, mert savanykás az íze, nem csak cukor ízű lesz) és a tejfölt a habba
4. Kész vagyok, beletöltöm a tortába, ahogy tetszik.

Én 1 l habtejszínt használtam, de annyi lett a krém, hogy bele sem fért mind az emeletes tortába.

1 megjegyzés:

Kovács Micike írta...

Köszi a receptet, már vártam! megcsináljuk mi is, csak éppen apropó nélkül... :)