2010. április 13., kedd

Megfázás, kényszerpihenő, avagy hogyan lettem Dolce Vita rajongó, perverz kenyérsütő és hogyan kell végleg beleszeretni Itáliába...



Nos úgy kezdődött, hogy pénteken azt hittük mi a Marsbéli Műhelyben: már tavasz van.
No persze menet közben nem lett gyanús a hideg kéz és láb és egyebek, mert lekötött miket a húsvéti bejglik, kuglófok, répatorták és egyebek szimfóniává hangolása... Egy kivételével, zenéltek is..
Boldog - fáradtan letudtuk a hetet, még "Főmars szívünkcsücske" Julit is megleptük némi előregyártott kajával (recepttől itt eltekintenék- bizalmas), miközben Ő még elrobogott a maradék kiszállítandó hokkaido kalácsokkal és bejglikkel. Békés, meleg péntek délután kívántunk egymásnak boldog ünnepet.. Aztán vasárnap éjjel arra ébredtem, hogy nem vagyok önmagam. Égett a torkom, kín volt minden levegővétel. Gyors lázmérés, - igen, lázas vagyok... Tea, gyógyszer, zsepi, köhögés... Hétfőn fekvés, Levente a szomszéd négyéves kitiltva, pedig készült locsolni. Kedden is...
De! Még vasárnap Nyuszi hozott némi kertben való keresgélés után, idézem:
"lefele menet szütyődet megleled- e meggyfa rejteke őrzi Teneked..."
(Igen, a könyvet. És jól látjátok a mozsarat is....közös zacsiban voltak, alig bírtam megemelni...)
Az újdonsült ajándékommal menet közben ágyba zuhanva, persze semmi más nem járt a fejemben csak az, hogy a Marsbéliben ebből mennyi mindent el lehetne készíteni nektek... csak peregtek a címszavak, ahogy lapoztam -mikor lett elég erőm megtartani a könyvet :) - úgy dobogott egyre hevesebben a szívem és végre nem a láztól, hanem valamiféle fura szenvedélytől mintha a könyv lapjai lettek volna átitatva vele.
Rizottó- de most volt, Fontina sajt- vajon az olasz beszállító tudna hozni?, szarvasgomba- ohohó, hiszen már nálunk is lehet jó minőséget kapni..; DOP és IGP rövidítés- (egy későbbi posztban még írok róla), pancetta- igen, igen, igen!!! Tagliatelle, kézzel készített, tésztagéppel vágott... uramatyám!
Hiszen Juli egy szép napon orvul beállított egyel! Alig várom, hogy kipróbálhassuk! István (aki most nem a zöldséges, hanem kolléga a gyártósorról), szóval Ő szintén olaszmániás és mindenben benne van, ami friss, minőségi és olasz.. Tehát tessék szépen felkészülni a kézzel készített olasztésztára, reméljük hamarosan (holnaptól már dolgozom és szerda a menüsor felvételének napja).
....
Frissen készített tészta, forró a tésztát és a lelketeket (a miénket is) átölelő szósz, tetején parmezán.. mi kellhet még?! Bakeleitlemezencsúszikatű- hang...és..
...és itt jött Dolce vita a képbe. Én bevallom (ne tessék elérteni), rögtön beleszerettem. A "hozzánk állása", a receptjei amiket receptcsere keretében megfőztünk Nektek (emlékeztek, oldalas tapas frissen sült ciabattával), a fotói... Hm... liszt, kelesztés, olasz, friss... címkékkel teli fejembe bevillan a tökéletes kenyér fotója és a frissen sült ciabattánk illata.
A következő fél óra címszavakban: Internet, rákeres, hátradől, molyol, felugrik, kirohan, legyárt.

Az eredmény a mellékelt fotón látható.
Részemről BL- 55 -ös liszt, mert más nem volt itthon.
Be kell vallanom a következő sütés már BL- 80- assal készült.



Teszt eredmények és recept (figyelem, 12 óra+ 30 perc kelesztés + 50 perc sütési idő szükséges- tessék belekalkulálni) :

- BL- 55 - ös liszt, 430- 450 gramm között
- 2 teáskanál só
- 1/3 - ad csomag friss élesztő
- 3-3,5 dl langyos víz

Gyártás:
A lisztet és a sót összekeverem, belemorzsolom az élesztőt, ráöntöm a vizet. Összekeverem, nem nagyon csak annyira, hogy nem maradjon száraz felület benne. Letakarom és békén hagyom 12 órán át. Ha letelt az idő bekapcsolom a sütőt maximumra (az enyém 230 fokot tud). Közben lisztes deszkán átgyúrom kicsit a kenyér tésztát, letakarom és hagyom állni 30 percet.
Mielőtt letelik az ideje, beteszek a forró sütőbe egy jénai edényt. Átmelegítem és úgy teszem bele a veknit.
Lefedve 30 percig sütöm, majd fedő nélkül kb. 20 percig. Még forrón kiborítom a jénaiból.

Az eredeti receptet itt találod, hidd el tökéletes:
http://fozzunkolaszul.blogspot.com/2007/07/tkletes-lukacsos-ropogs-szl-kenyr-ezt.html

A tökéletes megapizzáról (Dolce vita a tészta) és a húsvét utáni "bármitcsakhústne" ázsiai pirított tésztáról (saját), a következő szösszenetben jól beszámolok.

Vikiamarsról



Nincsenek megjegyzések: