Gyerekkel főzni

Nem is tudom, mire számítottam, amikor néhány hete rágugliztam a gyerekkel főzésre. Mintha a gyerekkel főzés egyenlő lenne azzal, hogy

a, nagyon durván cukros, cukorbevonatos és ételszínezékes valamit kell csinálni, lehetőleg cukordíszekkel
b, a végeredmény legyen minimum egy disney hercegnő vagy pókember

Nem tudom, ki hogy van vele, én például összehasonlíthatatlanul gyakrabban főzök levest vagy főételt, mint pókemberes cukormuffint, úgyhogy ezekkel a tanácsokkal nem vagyok kisegitve.

Azt hiszem egyébként, hogy a gyerekkel főzés is olyan dolog, hogy sokkal több mindent képesek ám megcsinálni/megérteni, mint azt feltételeznénk, úgyhogy arra gondoltam, összeszedem, hogy az én nagyobbamra miket lehet már bízni, hátha mást is megihlet. És lécci, bombázzatok még ötletekkel, biztos van egy csomó triviális dolog, ami nekem kimaradt.

kép: innen

Tehát, egy darab, 4,5 éves, főzés iránt érdeklődő lánygyerekből álló teszpanelünk kitűnően tud:

keverni

felütött tojást
nem kényes kevert tésztákat (a végén a lisztnél be szoktam segíteni, hogy ne maradjon csomós)
levesbe, mártásba, bármibe tejfölt, tejszínt, szigorúan tűzről levéve, óvatosan
tejbe kakaóport

robot és turmixgépet használni, erős felügyelettel persze, de teljesen megértette, hogy a robotgép veszélyes, és tilos máshol fogni, mint a fogójánál

dolgokat felvágni, mint főtt krumpli rakott krumplihoz vagy hámozott alma almatortához

szitálni, pl lisztet tésztához vagy kakaóport tiramisura, de a processzus tisztaságával kapcsolatban ne legyenek elvárásaink

A legjobb az, hogy bármilyen kicsi feladat boldoggá teszi, például a kimért rizs üres lábasba öntése, vagy a kimért víz hozzálöttyintése.

Amivel ebben a korban még nem érdemes próbálkozni: zöldséghámozó és reszelő. Saját kárunkon tanultuk meg:)

Sokkal normálisabb dolog, ha a gyerek azt tanulja meg, hogy a főzés egy végtelen világ, és megpróbáljuk gyakran bevonni különböző dolgokba, mintha annyit lát, hogy főzés=cukormuffin. Ráadásul annyi minden érdekes van a konyhában, dolgok állaga és illata, az enyémek például szeretnek szagolgatni és kóstolgatni, simán elrágják a száraz tésztát/vöröslencsét/bulgurt/rizst kiváncsiságból. És múltkor a nagy kiszúrta a cukkinis lepényben a mentát (mama, ebben az van, amit nyáron az italotokba szoktál tenni), meg a nemtudommilyen paradicsomszószos húsban a fahéjat (fahéj! imádom!) - ennyi dicsekvés belefér, ugye?

És mielőtt bárki azt gondolná, hogy mosolygós konyhatündér szuperanyu vagyok, hát nem. Gyakran inkább összedobok valamit gyorsan magam, mert nincs kedvem kétszerannyi ideig, háromszorannyi kupival főzni. Sokkal gyakrabban kéne hagyni segíteni, csak ne lenne annyira fárasztó:)

Van még ötletetek, mit csináljon egy ekkora gyerek a konyhában? Nem baj, ha nem jár túl nagy kupival:)

"Azt szeretném, hogy a feleségem minden nap ilyet főzzön nekem!"

Itt, a Marsbéli konyhán is minden héten vannak nyertesek és vesztesek. Ennek a hétnek az egyértelmű befutója a vöröslencse leves volt, ami egyébként szintén Andi receptje, de a csokis marhájával szemben ezt mindenki imádta, köztetek én is, sőt a gyerekek is megették. A receptet Andi küldte nekem pár hete, hogy ezt csinálta otthon és isteni lett, én hittem neki, így egyértelműen bekerült a menübe, de én először ipari méretekben főztem, úgyhogy a legjobb az lesz, ha leírom az ő családi receptjét, majd hozzáteszem a magam dolgait, és abból majd kijön valami. Szóval az email imigyen szólt:

Hozzávalók:

2 hagyma nagyjából felkockázva - én alapból mindig több hagymát használok, arányaiban szerintem most is többet raktam

1 sárgarépa kockázva-karikázva, ebből mindketten kb 3x ennyit raktunk

1 ek vaj

3-4 gerezd fokhagyma sóval összetörve - a sóval törést én kihagytam

225 gr bárány/marhahús apróra vágva - ezt Andi véletlenül, én direkt kompletten kifelejtettük

1 tk köménymag+1 tk koriandermag+1 ek fenugreek porrá törve - én az első adagban őrölt sima köményt, őrölt koriandert és az ismeretek hiányában édesköménymagot mozsárben törve használtam, a továbbiakban sima köményt és római köményt is tettem bele a többiekkel együtt nem sajnálva a löttyintést

2 tk paradicsompüré - én 1 kg vöröslencséhez 1 kis aranyfácánt tettem

1 tk cukor - szerintem az én adagom nagyobb lehetett

90 g vöröslencse megmosva - na ebből én rögtön az első adagba 1 kg-t raktam, ezt nagyon keveselltem

1,2 l bárány/marha alaplé (1 kocka) kb 1,5 l víyűzhez - én is a sokkal nagyobb adaghoz kb 7 l egyet raktam

2 szárított chili, amit Andi kölkök miatt kihagyott, az én őrlőm meg alig működik, úgyhogy a miénkben is alig volt

só, bors

tálaláshoz

petrezselyem, menta apróra vágva

joghurt

1. Barnítsd meg a hagzűymát és a répát a vajon.

2. Add hozzá a fűszereket (és a húst), pirítsd 1-2 percig.

3. Add hozzá a paradicsompürét, cukrot, a lencsét és az alaplevet, keverd meg alaposan és forrald fel.

4. Mehet bele a chili, kis lángon főzni 30-40 percig, időnként megkeverve, amíg a lencse szét nem fő és besűríti a levest.

5. Chilit kivenni, ha valaki használt, és utóízesíteni, ha kell. Nekem mindig kellett, főleg só hiányzott belőle, de állítottam ízeket a végén.

6. Tálalás joghurttal, zöldfűszerekkel.

Másnapra nagyon besűrűsödik, akkor egy kis vízzel higítsuk.

Hát ennyi, várom a beszámolókat az otthoni sikerekről!

Miért nem sütök gyakrabban kalácsot, avagy éjjeli kalandok a tejmentes változattal

A kalács az egy klassz dolog. Főleg, ha házi. Nem is értem, miért nem sütök gyakrabban?  Valahogy mindig elodázom, pedig nálunk tényleg fontos lenne, mert bolti kalácsot nem ehetünk a gyerek tejallergiája miatt.  Már egy ideje rágódtam a témán, amikor Juli szólt, hogy hétvégén kalácsot tesztelünk, úgyhogy nosza.

Mert tudjátok, kalácsot nem lehet sütni, csak úgy, hirtelen felindulásból. A kalácshoz lélekben és szakirodalommal is fel kell készülni.  De minimum ki kell venni a vajat (esetemben a tejmentes margarint) és a tojást a hűtőből még időben, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen. Nem lévén igazán összeszedett és előre gondolkodó családanya, a kalácssütés projektet én ennél a pontnál el szoktam bukni.

De nem most! Szóval, kora reggel kivettem a tojást és a margarint a hűtőből.  Melegedjenek csak.  Aztán egész nap a friss,foszlós mazsolás kalácsra gondoltam, amit majd este összedobok, amint a srácok elalszanak.

Mert kalácsot nem lehet úgy begyúrni, hogy közben orrot törlök, síró gyereket vigasztalok, vagy éppen a gyanúsan nagy csönd okait kutatom. De nem lehet úgy sem, hogy maszatos kezek nyúlkálnak a tésztába, „anyahagyéncsináljam” felkiáltással, hogy aztán egy perc múlva a földön landoljon az egész hóbelebanc.

Szóval, megvárom, amíg a srácok elalszanak. Ez a kettes számú elakadási pont a kalácssütés projektben. Mert nem alszanak el, illetve amikor végre igen, akkor én is.

Nade most! Mit nekem estekilenc, végre nekiállok összegyúrni a tésztát. Felmelegítem a lisztet, hogy az is langyos legyen és alaposan átszitálom. Előkaparom a polc mélyéről a sikért, mert állítólag ez (is) a jó tészta kulcsa. Van még itthon rizstej, de a friss élesztőt elfelejtettem, így előszedem a szárítottat. Robotgép dagasztókarjával húsz percig dagasztom a hozzávalókat, majd kiszedem a tésztát és nekiállok elverni.  Most jön a feszültséglevezető rész! A legjobb rész. Nem is értem, miért nem sütök gyakrabban kalácsot! Szemét voltafőnök a melóhelyen?  Puff egy csapás a tésztával a konyhapultra! Büdös kölke megint visszabeszélt? Puff, még egy csapás a tésztával a pultra! Megint rád maradt a mosogatás, pedig a férjed megígérte hogy…puff, puff, puff.

Százszor kell a tésztát odacsapni, akkor lesz jó, állítólag. Harminc, harminckettő, felsír a bébiőr, rohanok a kicsihez. Fél óra múlva folyt. köv, nyolcvan, nyolcvanegy, férj bejön, édesem, nem láttad a személyimet? „Mármegintelpakoltaddenempakoltamel” párbeszéd után folyt.köv., kilencvenkettő, kilencvenhárom, puff, pufff.

És akkor megláttam. Ott vigyorogtak rám gúnyosan a konyhapultról.  A reggel gondosan kikészített tojások. Óhogyaza! Semmi gond, ez a kalács ma megsül és kész! Tészta robotgépbe vissza, tojás hozzáad, hú ,ez így nem szép, még egy kis liszt, de akkor még egy kis sikér, ki tudja már, hogy mi mennyi, de most megint jónak tűnik az állag. Tészta ki, elkezdem újra csapkodni az asztalhoz. Miért nem sütök én gyakrabban, vazze? Kilencvenkilenc, száz!

Na, most jön a pihi, megvárom, amíg duplájára kel. Én meg lehiggadok.

Ez a hármas számú elakadási pont. Főleg, ha annyira lehiggadok, hogy miközben újra visszaaltatom a kicsit, én is bealszom.

De most azért sem bóbiskolok el. Lesem a tésztát, várom, közben felfűtöm a sütőt. Jó meleg legyen!

Megkel a tészta, szemem jojózik, jó lenne már a dunna alatt durmolni. Nekiállok fonni. Úgy jó, ha a fonás közben, még az egyes „hurkákat” is csavargatom. Ez vicces rész, és nem is rontom el. Nagyon szép kalácsot fontam, három, három hurkából, amit aztán egymás tetejére raktam. Még egy kis pihi (most már nem alszom el, nemalszomel) és mehet a sütőbe! Megint felsír a kicsi, asszem fáj a hasa, de az is lehet, hogy a foga jön, esetleg a telihold …….bealszom mellette. Égett szagra  ébredek. A gyönyörű kalácsomat enyhén szenes kéregben találom. Nem adom fel érzéssel nekiállok levakarni a fekete réteget a kalácsról, alatta finom és puha, nem érezni rajta, hogy nincs benne tej. Nekidőlök a falnak és egy pillanat alatt, felfalom a szénrétegtől megtisztított, még meleg kalács felét. Miért is nem sütök gyakrabban?

Tejmentes mazsolás foszlós kalács

hozzávalók:

50 dkg liszt

10 dkg tejmentes margarin

1 tasak élesztő

kb  3 kk sikér

10 dkg cukor

3 dl rizstej

2 tojás

1 ek reszelt citromhéj

15-20 dkg előzőleg rumba áztatott és alaposan lecsöpögtetett mazsola

csipet só

1 tojás a kenéshez

A hozzávalókat, a szobahőmérsékletűre melegedett tojásokat, margarint, a cukrot és a felmelegített, átszitált lisztet a rizstejjel, az élesztővel és a hozzáadott sikérrel, citromhéjjal és mazsolával robotgépben 20 percig dagasztom. Az összeállt tésztát, százszor a kilisztezett konyhapulthoz csapom, majd lefedett edényben, meleg helyen duplájára kelesztem.

A tésztát két részre osztom, és három - három hurkát nyújtok belőle, úgy hogy közben a hurkákat is meg-meg csavarintom. Összefonom a kalácsot és lefedve kelesztem még kb húsz percet. Ezután teszem a forró sütőbe, aminek az aljába felforralt vizet teszek egy edényben. Kb egy, másfél órát sül, 220 fokon. A sütési idő gépenként változhat!

kelttészta mizeri

Hát, ez nem egy sikertörténet. Van nekem egy kattanásom a kaláccsal (és péksütemény társaival). Szeretünk hétvégén ráérősen kalácsot reggelizni, a kisebbik lány meg annyira imádja, hogy ha lehet, ő a sonkát, a tekerős sajtot és az uborkát is kaláccsal nyomja.
Nem is lenne ezzel semmi gond, ha egyszer nem értem volna annyira rá, hogy elolvassam, miből készülnek a boltban kapható kalácsok. (vannak bizonyos termékek, ahol előny, ha nincs ráírva miből van, ezért veszek mindig kimért és soha sem csomagolt virslit. De ez egy másik sztori.

Szóval elolvastam a kalácsok csomagolását, és nagyon gáz. Tiszta szerencse, gondoltam naiv fejjel, hogy láttam egy jó kis foszlós kalács receptet, majd megsütöm én. A kalácsreceptek becsapós fajták, tök könnyűnek néz ki az egész, liszt, tojás, tej/tejszin, élesztő, cukor, pici só, kb ennyi.

Nekiálltam, első próba:
a receptet 378 kommentelő dicsérte az égig, nekem is jó lesz. Nem lett jó. Lapos lett, tömör és élesztőízű. (sebaj, a család lelkes, megették) Utólagos konzultáció szakértőkkel (köztük Eszter), úgy tűnik, az egy hülyeség, hogy csak éppenhogy kell keverni, alaposan meg kell gyúrni, ez lehetett a baj.


Limara kalácsa gyönyörű, és biztos finom is:), a kép is az övé.


Második próba: briós
Lényegileg kalácstészta, de joghurtos recept, ezeknek állitólag jobb az állaga. Varázslatos dolog történik, már menet közben érzem, hogy ez a tészta más, valahogy simább, együttműködőbb, nem ragad (naná, van benne egy csomó olaj), megkel, kisül, szép lesz. Elég finom, család lelkesen eszi, de se nem foszlós, se nem túl levegős.

Harmadik próba: bagel
Már semmit nem bizok a véletlenre, elolvasok 54 bagelreceptet, szintetizálom, kiszűröm a lényegi hozzávalókat és munkafázisokat. A végeredmény vegyes sikert arat. Kiderült, Apa nem szereti a bagelt pszihés alapon (hosszabb ideig éhezett az Usában ifjú nyelvtanulóként), lányoknak tetszik mert lukas, szerintem olyan közepes. Pozitív fejlemény viszont, hogy másnapra is ugyanolyan marad, ami bageléknél nem triviális.

Negyedik próba: briós megint
múltkor egész jó lett alapon. Na most nem lett jó. A tészta kellemetlen, ragacsos, törik. A briósok ehetőek, de nem egy nagy élmény.

Ötödik próba:
Juli szól, hogy kéne tesztelni kalácsrecepteket, hogy milyet süssünk húsvétra. Lelkes vagyok, de előre sajnálom azt a szerencsétlent, akinek a receptjét megcsinálom, tuti bukó, pedig a hiba biztos nem az eredetiben van. Nagyon_nagyon hosszú elméleti felkészülés. Csomó infóm van lisztfajtákról (beszerzek bl80-ast, sikért), friss és szárított élesztőről, fonási technikákról, és arról, hogy ha fonás közben az egyes szálakat önmagukban is megcsavargatjuk ahogy haladunk, a kalács levegős lesz. Nem lett az.
Már megint az a megmondhatatlan rossz érzés menet közben, valahogy nem jó a tészta, de nem tudom, mi baja. A kalács első este (délután lett kész) kimondottan finom, viszont másnap reggelre visszazuhan a közepesbe, és ott is marad.

Tegnap pihenésképpen kenyeret sütöttem a skandináv szakácskönyvből. Ez persze sikerült, és azt is tudom, miért. Mert a kenyértésztánál el tudják magyarázni, milyennek kell lennie. Legyen fényes, nem ragacsos, rugalmas, rúgjon vissza, ha megnyomod. Na ezt értem. De a kalácsnál nincs ilyen. A max iránymutatás, amit találtam annyi, hogy dagasszam hólyagosra. Mi a fene az a hólyagos? Én dagasztottam orrvérzésig, de nem tűnt fel, hogy hólyagos lenne. Ha valaki össze tudná foglalni nekem érthetően, hogy milyen a jó kalácstészta, nagyon hálás lennék! Segítsetek!

Ps. Kata mazsolása és Juli hokkaido kalácsa persze szuper lett.. Jujj, de irigy vagyok Ez utóbbit láthatjátok ezen a képen is, neki ilyen szép lett.

Gravlax, az ásott lazac

A gravlax (gravad lax, vagyis lukba ásott lazac) a skandináv konyha egyik jellemző fogása, számtalan változat kering a különböző országokban. Eredetileg a halászok készítették: a halat besózva a homokba ásták az apály szintje fölött, amitől az enyhén fermentálódott. Bár a fogás ma is népszerű, a technológia változott: manapság a lazacot száraz pácba temetik, ami tipikusan rengeteg kaporból, sóból, cukorból áll, de ahány változat annyi extra fűszer mehet még bele.

A végeredmény: a legfinomabb "füstölt" lazac, amit valaha ettem, karácsonykor csináltam, és tényleg én sem hittem el, mennyire jó lett. Szóval ne riadjatok el a szokatlanságától, tényleg nagyon megéri kipróbálni. Mindjárt két receptet is adok hozzá, az egyik a skandináv szakácskönyvemből való, és autentikusabb, mint a BBC food verziója. Utóbbi mellett szól viszont, hogy a pácban pluszban lévő alkohol és mustár még alaposabban megdolgozza a lazacot, és a végeredmény elképesztően finom.

Autentikus rohasztott hal, a skandináv könyvből

fotó: innen

1 bőrős lazacfilé, kb 2,5 kg (ez irgalmatlan sok, én biztos kisebb dózissal kezdenék, mondjuk fél-egy kilóval:)
2 ek egész fekete bors
1 ek koriandermag
12,5 dkg nagyszemű tengeri só
17 dkg porcukor
20 dkg kapor, nagyon finomra vágva
6 ág kapor egyben hagyva

szósz (gravlaxsas)
3 ek sötétbarna cukor
3 ek dijoni mustár
3 ek fehérborecet
2 ek növényi olaj
10 dkg aprított kapor

1. Fagyaszd le a lazacot 24 órára, hogy biztos ne éljenek meg benne a káros baktériumok. (ezt most idemásoltam, mert benne van a könyvben, de nekem fura ez a fagyasztás)

2. Ellenőrizd, hogy nem maradt szálka a halban. Fektesd a halat bőrével lefelé egy jó nagy darab konyhai fóliára.

3. Mozsárban (vagy akárhogy) törd össze a borsot és a koriandert, keverd össze a sóval, cukorral.

4. A finomra vágott kaprot egyenletesen oszlasd el a lazacon, és szórd rá a cukros keveréket is. Vágd a lazacot két egyenlő részre, az egyikre rakj rá 3 ág kaprot, és fedd le a másik darabbal, mindkét oldalon a bőre legyen kívül. Jó szorosan tekerd be a fóliával, és hagyd két napig a hűtőben.

5. A szósz hozzávalóit keverd össze, robotgéppel, turmixban, kézzel, akárhogy.

6. Tálaláskor csomagold ki a lazacot, és egy papírtörlővel sepregesd le a cukros sót. Bőrös felével lefele fektesd le, és a vágj belőle hosszú, hajszálvékony szeleteket, mégpedig a bőrével (és a konyhapulttal) párhuzamosan.

Gyakran eszik rozskenyérrel, a szósszal meglocsolva.


A BBC food verziója:
75 dkg bőrös lazacfilé
3 ek só
3 ek porcukor
2,5 teáskanál angol mustár (én dijonit használtam)
5 teáskanál gin
jó nagy marék apróra vágott friss kapor
+kevés kapor a tálaláshoz



Fotó: innen

1. Tedd a lazacot egy lapos edénybe, amiben pont elfér
2. Alaposan keverd ki a mustárt a ginnel, a cukorral és a sóval, egy selymes állagú, sárga krém lesz belőle
3. Oszlasd el a halon, hogy mindenhol fedje el a rózsaszínű húst
4. Szórd rá a kaprot, azt is úgy, hogy a lazac húsa ne lógjon ki sehol
5. Fordítsd meg az edényben, hogy a bőre nézzel fölfelé. Fedd le átlátszó fóliával, amit mindenhol szorosan nyomkodj a hal és az edény széle közé. Ha ez megvolt, még egy réteg mehet rá. A lényeg, hogy tényleg alaposan be legyen fedve.
6. Tegyél a tetejére valami nehezet, konzerv, befőtt, vagy bármilyen súly jó (nekem pl két üveg oldalára fektetett lekvár volt a nehezékem). Be a hűtőbe, 2-3 napig ott is marad
7. Ha ez eltelt, csomagold ki, és söprögesd le róla a kapros cuccot
8. Bőrével lefelé tedd vágódeszkára, és vágj belőle nagyon vékony, hosszú szeleteket felülről lefelé haladva (a konyhapulttal és a hal bőrével párhuzamosan)
9. Pirítós, kicsi zöldsali, kis kaporral megszórva, isteni!!!

Ami Proust-nak a madeleine, az neked mi?

Én bizony, sosem gondoltam volna, hogy Proust-ról fogok egyszer írni, méghozzá, gasztronómiai vonatkozásban. Az író, legjelentősebb művében, Az eltűnt idő nyomában című regényében ír arról, hogyan jelennek meg gyermekkorának emlékei, egy illatos hársfatea és a hozzá kínált sütemény hatására.


Vannak olyan illatok, ízek, ételek, amelyek más és más emlékképeket hívnak elő az emberben. Azt hiszem, Proust rohadt mázlista volt. Nekem a gyermekkort nem egy finom sütemény, hanem az odaégett rántott hús szaga és a csomós csokipuding hívják elő. Istenem, anyám nem volt egy konyhatündér. Ami tehát Proustnak a madeleine az nekem a csomós puding. A lányokkal itt a Marson, úgy gondoltuk, az előbbit szívesebben kóstolnátok, minimum az irodalmi jelentősége miatt, meg azért is, mert hívő gasztronómusoknak illik szeretni ezt a süteményt.

A madeleine, mint egy úrinő, szép, előkelő, de semmiképpen sem hivalkodó. Pont jó egy csésze teához, vagy egy bögre kapucsínó mellé.

Ha elfáradtatok a munkában, gyereknevelésben, bármiben, és jól jönne egy kis lélekmelengető finomság ebéd és vacsora között, kóstoljátok meg ezt a sütit. Egyelőre, ezt kínáljuk nektek, de van gyümölcssaláta és hamarosan lesz majd minikuglóf is!

Ami Proust-nak a madeleine, az neked mi?

Kitaláljuk, hogy mi kell nektek!

Három csaj a konyhaasztalnál, egy –egy bögre kávéval. Bréjnsztorming. Szakácskönyv nézegetéssel, internet böngészéssel. Közösen gondolkodunk azon, hogyan tegyünk a kedvetekre. Gyorsan pörögnek az események, egy rugóra jár az agyunk, jobbnál-jobb ötleteket vetünk fel. Közben elfogy a kávé, közeleg az ebédidő. Megkordul a gyomrom. Eszembe jutnak a „gyed előtti” munkás hétköznapok, a hétfői maratoni mítingekkel. Reggel elkezdtük, és délutánba nyúlóan ment az agymosás, áradt a töménytelen információ, bevételekről, haszonról, vásárlásösztönzésről, termékfejlesztésről. A lelkes munkatársak pedig egy idő után csak lankadtan ültek és gondolatban mindenki valahol máshol volt. Leginkább egy étteremben.


Soha nem értettem meg, hogy miért nem tűnik fel a fővezérnek, hogy éhes munkaerő nem hatékony munkaerő. Enni márpedig kell. Akkor is, ha közben dolgozni kell ezerrel. Vagy főleg akkor.

Ezért minden főnök figyelmébe ajánlom múlt keddi ötletbörzénk egyik termését, a mítingfúdot, azaz a tárgyalótermi nasit. Legyen szó megbeszélésről, vagy A Nagyon Fontos Tárgyalópartner fogadásáról, az általunk kreált kaja-tálak pont megfelelőek. Van rajta kence, szárított paradicsomos fetakrém, humusz, aszalt szilvás-mazsolás májkrém, paradicsomos fekete olívakrém, avokádókrém, joghurtos mártogatós. Van rajta husi, zöldfűszeres mini húsgolyók és milánói szalámi. Találtok rajta gruyere sajtkockákat, olívabogyót és sok friss zöldséget, mártogatni. A cibatta, tortilla és az aszalt paradicsomos bucik az i-n a pont.

Saját tapasztalatból mondom, terített asztal mellett, jobban pörög az agy, kreatívabb az elme, és ami fő, mindenkinek jobb a kedve, ami alapvetően jót tesz a biznisznek.

Szerintetek is?

a fotókat Mirelle készítette

Coming Out - avagy a gasztromán marslakó tejmentes élete

Hinnétek, hogy megrögzött gasztromán marslakó létemre, hónapok óta nincs a hűtőnkben jóféle vaj, házi tej, zsíros tejszín, parmezán, az egyéb fincsi sajtokról már nem is beszélve. Sőt, nem készítek olyan ételt, amibe a felsoroltak bármelyikét kell felhasználni. Otthon csakis növényi tejjel, tejszínnel főzök, és bizony nem a gasztronómiai élmény miatt, sem pedig hitvallásból.

Néhány hónapja kezdődött, hogy a nagyobbik fiam köhögni kezdett. Egyre csúnyábban, egyre többet. Rengeteg gyógyszert kapott, de a kórság nem múlt, csak rosszabb lett. Már ott tartottunk, hogy naponta több kruppos rohama volt, fulladt, nem kapott levegőt, mi pedig orvosról orvosra cipeltük szegénykét, akik újabb és újabb gyógyszereket írtak fel, amik persze, nem használtak. Ha erre az időszakra gondolok, még most is összeszorul a gyomrom. De végül eljutottunk a megoldásig: egy vérvizsgálat alapján kiderült, hogy a fiamnak súlyos tejallergiája van.

Hirtelen fenekestül fordult fel a konyhám, száműztem mindent, amiben tej van. A fiam végre jól van, én pedig szolidaritásból lemondtam a reggeli kakaómról, a kedvenc sajtjaimról, a francia sós vajról. Egy kisfiúnak ezek nem nagy lemondások, neki sokkal fájóbb pont a péksütemény és a csoki megvonás. És így, persze hogy kompenzálok.

Otthon gyártom a tejmentes kalácsokat, sütiket, nasikat, amiket az óvodában ehet vajaskenyér helyett. Mivel azonban a margarin és az egyéb tej-vaj helyettesítők ízét utálom, mindig próbálkozom különleges, elfogadható kompozíciókkal, ami feledteti a hiányt. Sós sütiknél, kifliknél jöhet a libazsír, krémleveseknél, raguknál a kókusztej, és most sütibe próbálkoztam valami mással az utált margarin helyett.

Ezért, az egyik nagybevásárlás alkalmával vettem egy üveg mogyoróvajat. Végülis, ez is növényi vaj, vagy nem? Aztán kutyultam mindenfélét, és ez lett belőle:

Csokis-mogyoróvajas uzsisüti:

Hozzávalók:

150 gramm mogyoróvaj

1,5 tábla Boci étcsoki (az egyetlen csoki, amiben tényleg nincs tejpor, vagy tejszín)

4 tojás

140 gramm cukor

160 gramm liszt

1 kávéskanál sütőpor

3 ek holland kakaópor

1 ek vanília paszta

A tojásokat a cukorral habosra verem, majd hozzáadom a mogyoróvajat és az időközben vízgőz felett felolvasztott csokit. Alaposan összedolgozom, majd hozzáöntöm a kakaóporos, sütőporos lisztet, végül a vaníliapasztát is. Az így kapott tésztát sütőpapírral bélelt őzgerinc formába teszem és előmelegített sütőbe tolom. 180 fokon sütöm kb egy órán át, de fél óra után letakarom a sütit, hogy a teteje ne égjen meg.

Ha legközelebb sütöm, és több csoki lesz itthon, akkor teszek majd bele csokidarabokat is, hogy még kívánatosabb legyen az én 3 és fél évesemnek.



Ha te is tejallergiában szenvedsz és tőlünk szeretnél rendelni, nyugodtan megteheted: kérésre elkészítjük az ételeink tejmentes változatát is!

Olcsójános Ossobuco

Ossobuco (Osso Buco) receptet már sokan írtak, a héten mi is főzzük éppen. Ez egy jó kaja, ahhoz kétség nem fér, de elszántság kell hozzá, vagy óriási mázli. A megfelelően darabolt, jó borjút nem árulják minden sarkon, ráadásul nem is tartozik az olcsó kaják közé.

Miután olyanok vagyunk, mint Poldi Néni (aki a lekváros kenyeret csak keni, de nem eszi), a borjúból el is felejtettem magamnak is venni, de azért az ossobuco gondolata már egy hete nem hagyott nyugodni.

Nyomasztó gondjaimat véletlenül szembejövő szép, keresztbe vágott marhalábszárdarabok (1290/kg) oldották meg, tudtam, hogy a sárga Stahl könyben van egy recept rá. A marha és a borjú persze nem ugyanaz, de a végeredmény határozottan jó. Miután a nagyobbik gyerekem a húsételekből csak olyan részeket szeret, amit a legtöbb ember félrepiszkál (bőr, porcogó, jó zsíros cupák, velő), a kisebbik gyerekem meg persze utánozza, így tutira mentem, hogy ezt a kaját ők is értelik majd, a nagy cuppanós velőscsontokkal a közepén.

Az Olcsójános verzió nagyon-nagyon-nagyon hosszú sütési idővel és alacsony hőmérséklettel oldja meg a marhahús kontra borjú problémát. Tényleg hosszú: 100 fok, 10-12 óra.

Stahl Judit receptjétől csak annyiban tértem el, hogy nem főztem bele narancshéjat, hanem csináltam hozzá petrezsemből, fokhagymából és citromhéjból gremolatát. Ennek a felét beleszórtam, amikor már elzártam alatta a lángot, a másik feléből meg a tetejére szórtunk.




Jó cucc, a gyerekek nyomták a velőt, és a cupákokat, mi meg élveztük az omlós húst:) Az egyszerűség kedvéért egészségtelen fehér kenyérrel és egészséges zöldsalátával toltuk.




1 nagyobb sárgarépa
15 dkg zeller
2 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 1/2 kg csontos marhalábszár, min. 2 cm vastag szeletekre vágva
só és frissen őrölt bors
4 evőkanál olaj
1 púpos evőkanál sűrített paradicsom
5 dl barna sör
1-2 szem szegfűszeg
1 kisebb narancs
tálaláshoz apróra vágott, friss petrezselyem

1. összeállítjuk a zöldségalapot: sárgarépát, zellert, vöröshagymát és fokhagymát megpucoljuk, a fokhagyma kivételével mindent lereszelünk egy nagy lyukú reszelőn. Jól összekeverjük, majd hozzáadjuk az összezúzott fokhagymát is.

2. Előpirítjuk a hússzeleteket: a szeleteket megsózzuk, borsozzuk, 2 evőkanál olajat erős lángon felforrósítunk egy vastag falú, 30 cm átmérőjű lábosban. Ha az olaj már forró, beletesszük a húst, oldalanként 1-1 perc alatt megpirítjuk (közben nem mozdítjuk meg a darabokat). Az előpirított szeleteket kivesszük a lábosból, és félretesszük.

3. A lábosba még 2 evőkanál olajat öntünk, és mérsékelt lángon 8-10 perc alatt puhára pároljuk a zöldségalapot. Utána erősítünk a tűzön, hozzáadjuk a sűrített paradicsomot, 1-2 percig békén hagyjuk, hogy enyhén lepiruljon. Visszatesszük a lábosba a hússzeleteket, felöntjük a sörrel, beledobjuk a szegfűszeget. Hozzáadunk egy darabka narancshéjat, amit krumplihámozóval szedtünk le vékonyan. 5 percen át forrásban tartjuk az osso bucót. Ezalatt előmelegítjük a sütőt 100 fokra (gáz 1-es fokozat).

4. A még forrdogáló ételt lefedve betesszük a sütőbe, és 10-12 óra alatt készre pároljuk. (ha az edény füle műanyag, tekerjük be többr éteg alufóliába)
10-12 óra elteltével kivesszük a sütőből, és apróra vágott petrezselymet hintünk rá.