2010. március 25., csütörtök

Miért nem sütök gyakrabban kalácsot, avagy éjjeli kalandok a tejmentes változattal


A kalács az egy klassz dolog. Főleg, ha házi. Nem is értem, miért nem sütök gyakrabban?  Valahogy mindig elodázom, pedig nálunk tényleg fontos lenne, mert bolti kalácsot nem ehetünk a gyerek tejallergiája miatt.  Már egy ideje rágódtam a témán, amikor Juli szólt, hogy hétvégén kalácsot tesztelünk, úgyhogy nosza.
Mert tudjátok, kalácsot nem lehet sütni, csak úgy, hirtelen felindulásból. A kalácshoz lélekben és szakirodalommal is fel kell készülni.  De minimum ki kell venni a vajat (esetemben a tejmentes margarint) és a tojást a hűtőből még időben, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen. Nem lévén igazán összeszedett és előre gondolkodó családanya, a kalácssütés projektet én ennél a pontnál el szoktam bukni.
De nem most! Szóval, kora reggel kivettem a tojást és a margarint a hűtőből.  Melegedjenek csak.  Aztán egész nap a friss,foszlós mazsolás kalácsra gondoltam, amit majd este összedobok, amint a srácok elalszanak.
Mert kalácsot nem lehet úgy begyúrni, hogy közben orrot törlök, síró gyereket vigasztalok, vagy éppen a gyanúsan nagy csönd okait kutatom. De nem lehet úgy sem, hogy maszatos kezek nyúlkálnak a tésztába, „anyahagyéncsináljam” felkiáltással, hogy aztán egy perc múlva a földön landoljon az egész hóbelebanc.
Szóval, megvárom, amíg a srácok elalszanak. Ez a kettes számú elakadási pont a kalácssütés projektben. Mert nem alszanak el, illetve amikor végre igen, akkor én is.
Nade most! Mit nekem estekilenc, végre nekiállok összegyúrni a tésztát. Felmelegítem a lisztet, hogy az is langyos legyen és alaposan átszitálom. Előkaparom a polc mélyéről a sikért, mert állítólag ez (is) a jó tészta kulcsa. Van még itthon rizstej, de a friss élesztőt elfelejtettem, így előszedem a szárítottat. Robotgép dagasztókarjával húsz percig dagasztom a hozzávalókat, majd kiszedem a tésztát és nekiállok elverni.  Most jön a feszültséglevezető rész! A legjobb rész. Nem is értem, miért nem sütök gyakrabban kalácsot! Szemét voltafőnök a melóhelyen?  Puff egy csapás a tésztával a konyhapultra! Büdös kölke megint visszabeszélt? Puff, még egy csapás a tésztával a pultra! Megint rád maradt a mosogatás, pedig a férjed megígérte hogy…puff, puff, puff.
Százszor kell a tésztát odacsapni, akkor lesz jó, állítólag. Harminc, harminckettő, felsír a bébiőr, rohanok a kicsihez. Fél óra múlva folyt. köv, nyolcvan, nyolcvanegy, férj bejön, édesem, nem láttad a személyimet? „Mármegintelpakoltaddenempakoltamel” párbeszéd után folyt.köv., kilencvenkettő, kilencvenhárom, puff, pufff.
És akkor megláttam. Ott vigyorogtak rám gúnyosan a konyhapultról.  A reggel gondosan kikészített tojások. Óhogyaza! Semmi gond, ez a kalács ma megsül és kész! Tészta robotgépbe vissza, tojás hozzáad, hú ,ez így nem szép, még egy kis liszt, de akkor még egy kis sikér, ki tudja már, hogy mi mennyi, de most megint jónak tűnik az állag. Tészta ki, elkezdem újra csapkodni az asztalhoz. Miért nem sütök én gyakrabban, vazze? Kilencvenkilenc, száz!
Na, most jön a pihi, megvárom, amíg duplájára kel. Én meg lehiggadok.
Ez a hármas számú elakadási pont. Főleg, ha annyira lehiggadok, hogy miközben újra visszaaltatom a kicsit, én is bealszom.
De most azért sem bóbiskolok el. Lesem a tésztát, várom, közben felfűtöm a sütőt. Jó meleg legyen!
Megkel a tészta, szemem jojózik, jó lenne már a dunna alatt durmolni. Nekiállok fonni. Úgy jó, ha a fonás közben, még az egyes „hurkákat” is csavargatom. Ez vicces rész, és nem is rontom el. Nagyon szép kalácsot fontam, három, három hurkából, amit aztán egymás tetejére raktam. Még egy kis pihi (most már nem alszom el, nemalszomel) és mehet a sütőbe! Megint felsír a kicsi, asszem fáj a hasa, de az is lehet, hogy a foga jön, esetleg a telihold …….bealszom mellette. Égett szagra  ébredek. A gyönyörű kalácsomat enyhén szenes kéregben találom. Nem adom fel érzéssel nekiállok levakarni a fekete réteget a kalácsról, alatta finom és puha, nem érezni rajta, hogy nincs benne tej. Nekidőlök a falnak és egy pillanat alatt, felfalom a szénrétegtől megtisztított, még meleg kalács felét. Miért is nem sütök gyakrabban?
Tejmentes mazsolás foszlós kalács

hozzávalók:
50 dkg liszt
10 dkg tejmentes margarin
1 tasak élesztő
kb  3 kk sikér
10 dkg cukor
3 dl rizstej
2 tojás
1 ek reszelt citromhéj
15-20 dkg előzőleg rumba áztatott és alaposan lecsöpögtetett mazsola
csipet só
1 tojás a kenéshez

A hozzávalókat, a szobahőmérsékletűre melegedett tojásokat, margarint, a cukrot és a felmelegített, átszitált lisztet a rizstejjel, az élesztővel és a hozzáadott sikérrel, citromhéjjal és mazsolával robotgépben 20 percig dagasztom. Az összeállt tésztát, százszor a kilisztezett konyhapulthoz csapom, majd lefedett edényben, meleg helyen duplájára kelesztem.
A tésztát két részre osztom, és három - három hurkát nyújtok belőle, úgy hogy közben a hurkákat is meg-meg csavarintom. Összefonom a kalácsot és lefedve kelesztem még kb húsz percet. Ezután teszem a forró sütőbe, aminek az aljába felforralt vizet teszek egy edényben. Kb egy, másfél órát sül, 220 fokon. A sütési idő gépenként változhat!

Nincsenek megjegyzések: