kelttészta mizeri

Hát, ez nem egy sikertörténet. Van nekem egy kattanásom a kaláccsal (és péksütemény társaival). Szeretünk hétvégén ráérősen kalácsot reggelizni, a kisebbik lány meg annyira imádja, hogy ha lehet, ő a sonkát, a tekerős sajtot és az uborkát is kaláccsal nyomja.
Nem is lenne ezzel semmi gond, ha egyszer nem értem volna annyira rá, hogy elolvassam, miből készülnek a boltban kapható kalácsok. (vannak bizonyos termékek, ahol előny, ha nincs ráírva miből van, ezért veszek mindig kimért és soha sem csomagolt virslit. De ez egy másik sztori.

Szóval elolvastam a kalácsok csomagolását, és nagyon gáz. Tiszta szerencse, gondoltam naiv fejjel, hogy láttam egy jó kis foszlós kalács receptet, majd megsütöm én. A kalácsreceptek becsapós fajták, tök könnyűnek néz ki az egész, liszt, tojás, tej/tejszin, élesztő, cukor, pici só, kb ennyi.

Nekiálltam, első próba:
a receptet 378 kommentelő dicsérte az égig, nekem is jó lesz. Nem lett jó. Lapos lett, tömör és élesztőízű. (sebaj, a család lelkes, megették) Utólagos konzultáció szakértőkkel (köztük Eszter), úgy tűnik, az egy hülyeség, hogy csak éppenhogy kell keverni, alaposan meg kell gyúrni, ez lehetett a baj.


Limara kalácsa gyönyörű, és biztos finom is:), a kép is az övé.


Második próba: briós
Lényegileg kalácstészta, de joghurtos recept, ezeknek állitólag jobb az állaga. Varázslatos dolog történik, már menet közben érzem, hogy ez a tészta más, valahogy simább, együttműködőbb, nem ragad (naná, van benne egy csomó olaj), megkel, kisül, szép lesz. Elég finom, család lelkesen eszi, de se nem foszlós, se nem túl levegős.

Harmadik próba: bagel
Már semmit nem bizok a véletlenre, elolvasok 54 bagelreceptet, szintetizálom, kiszűröm a lényegi hozzávalókat és munkafázisokat. A végeredmény vegyes sikert arat. Kiderült, Apa nem szereti a bagelt pszihés alapon (hosszabb ideig éhezett az Usában ifjú nyelvtanulóként), lányoknak tetszik mert lukas, szerintem olyan közepes. Pozitív fejlemény viszont, hogy másnapra is ugyanolyan marad, ami bageléknél nem triviális.

Negyedik próba: briós megint
múltkor egész jó lett alapon. Na most nem lett jó. A tészta kellemetlen, ragacsos, törik. A briósok ehetőek, de nem egy nagy élmény.

Ötödik próba:
Juli szól, hogy kéne tesztelni kalácsrecepteket, hogy milyet süssünk húsvétra. Lelkes vagyok, de előre sajnálom azt a szerencsétlent, akinek a receptjét megcsinálom, tuti bukó, pedig a hiba biztos nem az eredetiben van. Nagyon_nagyon hosszú elméleti felkészülés. Csomó infóm van lisztfajtákról (beszerzek bl80-ast, sikért), friss és szárított élesztőről, fonási technikákról, és arról, hogy ha fonás közben az egyes szálakat önmagukban is megcsavargatjuk ahogy haladunk, a kalács levegős lesz. Nem lett az.
Már megint az a megmondhatatlan rossz érzés menet közben, valahogy nem jó a tészta, de nem tudom, mi baja. A kalács első este (délután lett kész) kimondottan finom, viszont másnap reggelre visszazuhan a közepesbe, és ott is marad.

Tegnap pihenésképpen kenyeret sütöttem a skandináv szakácskönyvből. Ez persze sikerült, és azt is tudom, miért. Mert a kenyértésztánál el tudják magyarázni, milyennek kell lennie. Legyen fényes, nem ragacsos, rugalmas, rúgjon vissza, ha megnyomod. Na ezt értem. De a kalácsnál nincs ilyen. A max iránymutatás, amit találtam annyi, hogy dagasszam hólyagosra. Mi a fene az a hólyagos? Én dagasztottam orrvérzésig, de nem tűnt fel, hogy hólyagos lenne. Ha valaki össze tudná foglalni nekem érthetően, hogy milyen a jó kalácstészta, nagyon hálás lennék! Segítsetek!

Ps. Kata mazsolása és Juli hokkaido kalácsa persze szuper lett.. Jujj, de irigy vagyok Ez utóbbit láthatjátok ezen a képen is, neki ilyen szép lett.