Szitkozódva átválogattam, a még fogyasztható darabokat különraktam, aztán ott topogtam a fél adag massza fölött, mégis mit csináljak??? Kidobni nincs szívem (azzal megvárom, míg meg is penészedik), turmixnak rengeteg, sütni nincs kedvem.
Lekvár, hasított belém a felismerés! Nyomott eprek lábosba bele, kicsi lángon főzni kezdtem, elég hamar leve lett, kicsit szétnyomkodtam, főzdögéltem, amikor már eléggé szétfőtt, nyomtam bele valamennyi cukrot, nem sokat, mert nálunk a savanykás lekvár a menő.
Kóstoltam. Fanyalogtam. Kéne bele valami balhé. Tanácstalan, lusta és kreativitástól mentes voltam. Nem jutott az eszembe semmi. Kínomban kimentem a kertbe, és levettem két óriási levél bazsalikomot, és beledobtam a lekvárba, ami alatt már elzártam a tűzhelyet. Megkevertem, és egy percig állni hagytam, aztán a leveleket kidobtam, lekvárt üvegbe tettem, elégedetten hátradőltem.
Lett belőle egy (igen, 1:) 3,5 decis üveg lekvár, szerintem csak igen vájtnyelvűek szúrnák ki benne a bazsalikomot, persze ha tudjuk, az más, én mindenesetre nagyon elégedett vagyok vele.
Eper+bazsalikom jóóóó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése