2010. május 2., vasárnap

Tzatziki

Ez egy régi adósságom, Nórának már 3 hete ígérem, hogy felteszem a receptet, de sajnos nem tudok egy fenékkel minimum 3 lovat megülni, hogy egy szép közmondással magyarázzam a bizonyítványt. Ráadásul nem is egy bonyolult dologról van szó, a titok nyitja, amitől a miénk jobb volt az övénél a facsarás és csöpögtetés.

Facsarni nem a joghurtot facsarjuk, hanem az uborkát, gondoltátok volna? Szóval az előkészületek:

1. konyharuhába öntjük a joghurtot és jó, ha egy éjszakát, de min. 2 órát csöpögtetjük, hogy a savó kifolyjon belőle, csak a finom, krémes joghurt maradjon, ami így sokkal kevésbé savanyú is. Én a következőképpen szoktam ezt a műveletet végrehajtani: beleborítom a joghurtot a konyharuhába, összefogom a széleit és egy műanyag zacskóösszefogó csipesszel batyuként összecsipeszelem az egészet, a lyukon egy fakanalat átbújtatok és az egészet egy magasabb lábosba lógatom a fakanálon, hogy a batyu ne érjen az aljáig, meg bele a kifolyó lébe.
2. uborkát kis reszelőn lereszelem picit várok, és amennyire bírom kifacsarom belőle az összes levet darabonként a markomban. István az én műveletemet nem ítélte elég alaposnak és valóban képes volt még facsarni belőle zöld lét, tehát férfi segítséget is igénybe vehetünk ehhez.
3. a lecsöpögtetett joghurtba sok fokhagymát reszelek, mehet bele egy kis tejföl is, só és fehér bors, majd a szárazra facsart uborka. Várunk 10 percet, majd utóízesítjük, ha kell.

Hát ennyi, miért is kellett erre ennyit várni?

1 megjegyzés:

Fekete írta...

Törökországban rászoktam hogy szárított mentát is keverünk bele, valamint a tetejét olívaolajjal és piros sumak nevű fűszerrel megszórjuk.