Szóval szedjük az almát (savanyú egyébként, de a mienk), hogy süssünk valami almás sütit. Tatin torta jár a fejemben, amikor azon kapom magam, hogy elbambultam, és épp most ígértem meg, hogy csoki is lesz a sütiben, hát persze.
Óvatosan megpróbáltam kimanőverezni a csokiból, de már késő volt, csokis almás süti kell, illetve a gyerekek szerint csokis is elég, az almától el tudnak tekinteni. Végiglapoztam pár szakácskönyvet ötletért, ezalatt kikristályosodott, hogy biztos nem reszelek almát, nem sütök muffint, és nincs időnk kelt tésztára.
Marad hát a Tatin, azt turbózzuk apróra kockázott csokival, és akkor már a diónak sem tudok ellenállni. A csokival és a dióval sikerült megölni a Tatin lényegét, a végeredmény nem könnyed és gyümölcsös, viszont brutálisan jó. A karamellbe beleolvad a csoki, roppan a dió, az ízvilág gyerekkorom töltött sült almáira emlékeztet, de az állag és az alma-csoki-dió arány sokkal jobb.
Tészta:
15 dkg liszt
10 dkg hideg vaj kockázva
2,5 dkg (finomítatlan) cukor
2 tojás sárgája
Többi:
10 dkg (finomítatlan) cukor
4 dkg vaj
5 alma megpucolva, negyedelve
kevés csoki (esetünkben 1 sor maradék tejcsoki és másfél sor maradék étcsoki) apróra kockázva
egy jó marék dióbél kézzel szétmorzsolva
A tésztához először két tenyerünk között morzsolgattuk a vajat és lisztet, amíg morzsás nem lett. Ez gyerekbarát tevékenység, élvezték. Ekkor megy bele a cukor, elkeverni és hozzáönteni a tojássárgákat, amiket francia módra egy kenőkéssel, vágó mozdulatokkal kell összedolgozni a többivel, ezt is élvezték. Ez utóbbit, mármint a vágó mozdulatokat mindig megpróbálom, és miután sosem lesz belőle semmi értelmes, szépen kézzel gyorsan összegyúrtam inkább, fóliába csomagoltam és ment a hűtőbe, egy fél órára.
Na most jön az, hogy kell egy 20-25 centis hőálló tál, amit lángra/főzőlapra és sütőbe is lehet tenni. Ilyenem nincs, illetve, ha valaki tudja, hogy a jénai bírná-e a kerámialapot, az szóljon, és nem bíztam benne, úgyhogy egy kétliteres lábost ragadtam, amiről viszont tudom, hogy 240 fokig bírja a sütőt.
Ez egy jó időpont az alma pucolásához, így tettem hát, és közben beizzítottam a sütőt 200 fokra.Választott edényünkben ekkor kell felolvasztani a 4 dkg vajat és belekeverni a tíz deka cukrot, majd szépen rárakosgatni a negyed almákat. Közepes lángon negyedórát kell főzni, nem kell kevergetni. Miután a jelenlegi alja lesz a torta teteje, érdemes az almák kerek oldalát lefelé igazítani.
Ha a tészta már visszakeményedett, kevés liszten kicsit nagyobb kört kell belőle nyújtani, mint az edény. Bár én az ilyen tésztákat általában a tenyeremmel szoktam nagyjából laposra nyomkodni, most megadtam a módját, és elővettem a gyúródeszkát és a sodrófát. Így kaptam végül egy egyenletes magasságú amorf tésztaréteget, ami semmivel sem lett köralakúbb, mint amikor kézzel nyomkodom szét. (ronda lett ez is)
Ha a sütő már meleg, le kell kapni az almákat a tűzhelyről, és az eredeti recept szerint a tetejére kell helyezni a tésztát, és a széleknél óvatosan bele kell nyomkodni. Én most annyit változtattam, hogy az almák tetejére szóltam a csokit és a diót, és úgy fedtem be a tésztával.
20 percig sül 200 fokon, majd még 20 percig 160 fokon. Én alsó-felsőn sütöttem, hőlégkeverést nem nyomtam rá.
Amikor kész van, nagyobb tányért kell borítani a forma tetejére, és egy határozott mozdulattal megfordítani. A tetején folyik az olvadt kalória, nem kell meglepődni. Nem egy dekoratív süti, de cuccos és finom, őszi időre megfelelő.
A gyerekek természetesen leették róla az összes almát, és természetesen otthagyták az összes többit.
Az eredeti recept Joanne Harris francia szakácskönyvéből való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése