Mit esztek nálunk, avagy "Azzá válsz, amit megeszel" - barátnőm R. Nyúl szerint

csicsóka őszre

Amikor ezt az egész Marsbélit elindítottuk mindenki azt mondta, hogy ne vágjunk bele, mert nem vagyunk szakmabeliek, és higgyük el, ez teljesen más világ, mindenki belebukik, aki azt hiszi, hogy ért hozzá. Nem mondom, hogy semmiben nem volt igazuk, de mi még mindig azt gondoljuk, hogy az egyik legnagyobb előnyünk, hogy NEM VAGYUNK vendéglátósok. A hangsúlyaink egész máshol vannak, mégpedig:

Azt gondoltuk, hogy nem költünk csili-vili étteremre a legmenőbb dizájnnal berendezve. Ez iszonyú sok pénz, ami nekünk nem is volt, de nem kergetett bele minket abba a kényszerbe, hogy az ételeket olyan horror árréssel kelljen eladni, hogy ez visszajöjjön valamikor. Egyszerűen azt számoltuk ki, hogy ha nincs magas havi fix költségünk, akkor azokat a különleges finomságokat válogatott alapanyagokból sokkal olcsóbban tudjuk adni, mint azt étteremben meg lehetne enni. Nem túl bonyolult, ehhez is tartjuk magunkat.

mángold a kertből

Nem bio alapanyagokból, de napi friss piaci zöldség-gyümölcsből főzünk, amit lehetőség szerint csak zöldfűszerrel ízesítünk, ami vagy a kertünkben terem, vagy megvesszük a zöldségestől. Tejterméket szintén a piaci tejestől veszünk, fantasztikus vajakat például, ami nálunk kilószámra fogy, mivel margarint nem is tartunk, sütemény tésztájába sem kerülhet belőle semennyi. Hússal sokáig volt gondunk, de István révén megismertük Gál Józsit, aki a húsiparból szabadult uram szerint is egy unikum, és most már ő hozza nekünk a Nagycsarnokbeli boltjából a húsokat. Nem rosszabb vevőtársunk nála a Costes, talán hallottatok már róla. Nem használunk semmilyen színezőt, aromát vagy ilyesmit, nem veszünk gazdaságos termékcsaládokat, pl főzőcsokikat, ehelyett a még elérhető árú alternatívákat keressük, mint pl. ezesetben a Tibi csoki 60-70%os kakaótartalmú csokijai. Olasz termékeket, amit mi sokat használunk egy Olaszországba járó beszállító hozza nekünk, a tésztáktól a parmezánig, az olívaolajat, mindent. Mi is tévedünk ám, többször futottunk bele olyan alapanyagba, ami nem ütötte meg a mércénket, ha nagy a gáz, kidobjuk inkább, ha nem akkora,csak tiltólistára kerül a cucc.

ebből lett a lekvár

A Marsbéli Bolt védjegyének leginkább azt tartom, hogy minőségi ételeket főzünk olyan változatossággal, amit egy étterem nem tud megcsinálni, ehhez képest elérhető áron. Tudom, hogy abszolút nem vagyunk olcsók, de nem tudnánk 400ért főzeléket adni feltéttel, ez lehetetlen, aki valamennyit főz otthon, az tudja.